x.X.x
Csak egy szokásos családi vasárnapi vacsival indult minden. Anya megterített, apa velem szemben ül a családfő helyén míg mellettem a nővéreim és az unoka öcsém foglal helyet. Csípős babpaszta levest csinált anya, hiszen még kora tavaszi az időjárás, könnyen meglehet fázni.
- Áh! - szürcsöl a levesbe apa nagyokat, miközben elismerően bólogat. Nagyon szereti anya főztjét.
- Ízlik? - kérdezi mosolyogva anya.
- Meghiszem azt! - feleli és szed egy újabb adagot. Néha elcsodálkozok, hogy tud annyit enni, hogy mégsem szedi magára a felesleges kalóriákat. Habár ha azt nézzük elégeti.
A családom egy Perfect Pictrue, azaz nincs benne hiba, vagyis ezt állítják. Apa pszichológus, anya a cég igazgatói asszisztens, legidősebb nővérem Japánban míg a fiatalabbik Olaszországban tanul, én pedig táncot tanulok, mint kakukk tojás.
A Tánc Akadémián Alap szakán tanulok, amolyan másod szakma viszonylatban, miközben a gimnáziumi utolsó évemet taposom. Tegnap kaptam meg, hogy felvettek a Tánc és Zene Művészeti Akadémiára.
Éljen...!
Néha hátránynak érzem, hogy apát mindenki ismeri, anyunak alapjában véve nincs nagy hírneve, viszont ha valaki meghallja azt hogy Hyundai, és hogy asszisztens, egyből arany útra lép a kegyelt és szó szerint Korea az ölébe pottyan.
Ennyit a Chaebol cégekről!
Nővéreim úgy tökéletesek ahogy vannak. Szépek, okosak, nyelveken beszélnek. Nem úgy, mint én! Köszönöm szépen, én jól vagyok. Táncolgatok, énekelgetek mindkettő igen jól megy, viszont nincs nyelvérzékem és hiába jutott ki a páratlan genetika legjava akkor sem szeretek tanulni.
- JongIn! - szólít nevemen apa, felnézek az evésből. - Holnap bemutatlak valakinek. Remélem jól kijöttök majd egymással.
- Apa, azt hittem ezt már megbeszéltük. Nem megyek hozzá senkihez.
- Mondtam én bármilyen szóval is ezt? Igaz, hogy akivel találkozni fogsz egy lány - hirtelen mindenki letette az evőeszközét és hol apára, hol pedig rám néztek. -, de nem akarok tőle semmit. Különben is, nincs jó státusza.
- Már megint a státusz... apa ha így folytatod nem lesznek unokáid. - szólal fel az idősebb nővérem.
- Pedig már szeretnél igaz? - incselkedett a fiatalabbik.
- Ki az akivel találkoznom kell? - érdeklődöm.
- Egy lány.
- Igen, és?
- Épp a kezelésem alatt áll. Szeretném ha gardedámja lennél, és segítenéd ahol csak tudod. Szeret táncolni, csak hát a családi helyzete tönkretette lelkileg. Mondhatni labilis. De nem köz és önveszélyes. Csak hangulat ingadozásai vannak.
- Tehát egyik pillanatban happy másikban meg a világ bánatát hordozza magán?
- Hát valami olyasmi.
Szuper...!
- Holnap eljön a rendelőmbe. Szeretném ha beszélnél vele. Jó hatással vagy az emberekre.
- Holnap Sehunnal leszek... - gyártom a kibújót.
- Mit csináltok? Nekem erről még miért nem szóltál, kicsikém? - és íme anya, aki még mindig a pelenkás és kék felhő mintás cumist látja bennem.
Kérlek vedd figyelembe, hogy már elmúltam húsz!! És legálisan ihatok alkoholt! Köszi!
- Állatkertbe. - bököm ki, mire mindenki úgy néz rám, mint egy holdkórosra. - Vagy bowlingozni. Nem tudom még... elvileg hoz valakit.
- Két fiú és egy lány? - hüledezik anya. - A szülei ezt engedik?!
- Gondolom. De nem mondtam, hogy lány. - anya nyel egyet, majd iszik egy kortyot és folytatja.
- Fiacskám, apádnak ez nagyon fontos. Tedd meg az Ő kedvéért.
- Csak pár perc lesz az egész? - kérdezem.
- Igen. - feleli.
- Jó, benne vagyok. De add át a lány kartonját, hogy át tudjam olvasni, mi is a diagnózisod.
Szobámban az író asztalomnál ülve olvasgatom a leleteket. Agyrázkódással került kórházba, mert leesett a lépcsőről, mikor egy heves veszekedés után anyjától akart elmenni. Enyhe agyrázkódása lett és a kórházban tartották pár napig megfigyelés miatt. Ez idő alatt apa kezelte. Beszélgetett vele. Ami biztos, hogy táncot tanult, és hogy oda szeretne jelentkezni, ahova én meghallgatás nélkül bekerültem. Állítása szerint az anyja nem szereti, apja nincs. Bátya otthagyta őket két éve. Táncba menekült és a zenébe, hogy önmaga maradhasson... több kevesebb szerencsével.
Barátságos és nyitott lány. Szereti a BTS-t.
Rivális.
Viszont imádja a Ex-EXO koreográfiákat, és dalokat.
Furcsa ízlés, viszont érdekesnek mondható.
Szereti a vanília és citrom fagyit, a pandákat. Utálja a rózsaszínt, de szereti a fekete-piros kombót.
Érdekes...
Jól beszél angolul és japánul...
Puff, egy okos tojás.
De utálja a reál tantárgyakat. Ha felnő, nem szeretne olyanná válni, mint az anyja...
Miért? Milyen az anyja?
Olyan ember szeretne lenni, aki képes megnevettetni másokat és boldogságot áraszt magából. Céltudatos.
Kisasszony, azt hiszem ön rossz úton halad...
Bárhogy is olvasgatom a kórlapot mindenhogy egy elfuserált lányt látok benne. Szerintem akinek pszichológusra van szüksége, akkor az már régen rossz mentális állapotban van.
Átöltözök pizsamába, ami egy hosszú égszínkék nadrág és egy fekete trikó. Lefekszem az ágyba, magamra húzom a takarót, és lekapcsolom a villanyt.
A sötétben elképzelem, ahogyan táncolok. Minden mozdulatát a Lucky One-nak, egyesével lassítva lepergetem lelki szemeim előtt. Mindez boldogsággal tölt el. Végül álomba merülök. Álmomban tizenkét táncoló, éneklő herceget látok egy színpadon ezüst fényben úszva. Mozdulataik elképesztőek és csodálatosak. Ám kihunynak a fények, és a koncertnek vége. Én pedig zilálva ébredek föl az éjszaka kellős közepén.
Már megint... egyre többször álmodom ezt... kezdek begolyózni, vagy csak a normál ítélő képességemet vesztettem csupán el? Az EXO megszűnt. Az SM csődbe ment, hogy Andrew leperelte az elnökről az utolsó garast is, amolyan végső kártérítés a meglopott Idolok miatt. Poén ebben az az, hogy mi, érintettek, ebből egy árva garast sem kaptunk.
SuHo végszó gyanánt csak annyit mondott: "A szürke hullám újra ragyogni fog!"
De hogy mikor, és hogy hogyan, nos... azt senki sem tudja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése